de ezt muszáj. ma 11től éjfélig kaukázus akusztik koncert volt a rádióban. nem a híres számaikat játszották inkább az elgondolkodtatóbb, sosemhallott, fura hangulatú számokat válaszották össze. lángostejföl, amszerdam, autósmozi, ezek a számok ami miatt velem egykorúak nagyrésze nem jönne a koncertre, ha csak ezek lennének. kell oda szalai éva és tartós béke. (tartós béke akusztikon is volt.) igaz az a legbulizósabb szám, de 14év után 15elött miért az a legfontosabb? vagyis az nem is baj, de miért csak az a fontos? annyi szöveg, annyi müvészi alkotás közül pont a "legbutább" kell nekünk. mert mi is a sok közül a legbutábbak vagyunk? neem, ez is túl nagy általánosítás, minthogy a fiatalalok nagyrésze szomorú. a lófaszt már elnézést. de akkor gondolkodjunk.. miért kell pop szám álltalában a fiataloknak, hát igen a rádió miatt. mit hall ? szalai évát, mit hall? tartós békét, mit hall? szalai évát. kardos mondta hogy 60 számuk van. 2vel azonosítják őket. akkor minekirták a többi 58at? ma megmutatták hogy ezeknek is van legalább olyan hatások mint annak a kettőnek. és persze végül de nem utoljára, a sok hülye üresfejű, aki pasizni/csajozni megy koncertre és a szövege, a tudatáig, csak ezeknek a számoknak jut. de kaukázus igy egybe kaukázus. még kicsit beszélnék a mindenféle emberek istene címü számról, nagyon átdolgozták, nekem mindig is tetszett ha egy számnak a refréneknél csak a dallam marad a szöveg változik, itt is nagyon jó lett. szövege:
"mi a kint vagy mi a bent?
ki szerint nincs egyik sem,
mi a kicsi mi a túl nagy?
s mi rámondtad azt hogy abbahagytad
amikor nem lehet
azt abbahagyni nem lehet
és elkezdeni sem lehet
ebbe benne kell lenni
csak úgy lehet:
húzza fel a két szemét,
az égbe fel megyünk ma még,
ha túl kicsi a nagyszoba,
az ébredésed otthona
mindenféle emberek istene figyeljen"
a többi nem változott, elég elgondolkodtató. enem a blog is elgondolkodatatott nemrég, hogy most ez személyes, vagy publikus. vagy személyesen publikus. nem szeretném ha mindenki tudna rólam mindent, de mégis szeretném ha az oldalt sokan olvasnák, mert az azt jelenti hogy amit irok van értelme stb. ez olyan "igen de mégse" érzés.
szenvedélyes karier. szenvedélyesen szeretni valamit, amiért mindent megteszünk hogy sikerüljön. az tiszetsséges-e. ha phelps az élete árán is, de meg akarja nyerni az olimpiát. ez csalás, tisztesség, vagy szenvedély. mindig csodáltam azokat akik annyira odavoltak azért amit szerettek. Puskás mikor elhízott, és elment reálba, képes volt 40 fokba nylonkabátba futni hogy kitartson, hogy lefogyjon hogy mindent megtesz álma teljesítéséért. ilyenkor jön hogy hol a határ? kisebbként naivan mondtam hogy nincs határ amit el akarunk érni minden meg kell tenni. msot azt mondom hogy van egy pont amikor ki kell szállni, /80évesen majd azt fogom mondani, hogy a határ pont a lehetőség után helyezkedik el./ na jo ez csak hülyeség. szóval van egy pont. igen az a pont amikor annyira akarjuk hogy csalni próbálunk. csalni droggal. amikor droggal vagy gyorsabb futó, gyorsabb úszó. akkor vagy másikat is bele kell vinni hogy felvegye veled a versenyt, vagy te leszel a legjobb. hátteret alig látják. alig páran. megéri-e az életet áldozni karriernek. van akinek igen. de aki rááldozza az önző. és túl sokat kockáztat. mások kockáztassanak ekkorát? de ha a határt átlépve jön felénk a szakadék. vagy mi megyünk bele. nem lehet eldönteni. de a határnál lehet látni azt a homályt ami mögött szakadék van. pedig szép kis felhők látszanak felette. mindenki azt célozza. ha kifogytak az ötletből akkor új nézetet kell vallani, nem szembe a régivel, hanem a régi mellé..
