werol

létre jött most naftarin
nincsen itt, se bent, se kinn
se fenn, sem lenn, se ott, nem kell
tétova bemondó
a vágy a kár azért nem ér
és most eléd tették hogy kapd el még

nincs ember ki szóra bír
az én nevem most naftarin
éljenzőként bízva sírsz
csak bennem látsz, de mi van kinn?

halhatatlan lételem
a halandóknak képzelem
halandóként megteszem
a halhatatlan életem.
nincs ember ki szóra bír
az én nevem most naftarin
döglött madár kínja hív
én vagyok az naftarin.

bejön egy fura alak
mindenki csendben marad
beszélget a csendről
megtöri a csendet
megmagyaráz mindent
pedig nem is lehet:
ha jó hajó
ha rossz orosz
a neve naftarin

holt költő lett naftarin
más vagyok most itt kint
kibújtam és lélegzem
hitelességért tettem.
kibújt hozzám
kibújt hozzám kiabál
mind hozzá kiabál

bejön egy fura alak
mindenki csendben marad
beszélget a csendről
megtöri a csendet
megmagyaráz mindent
pedig nem is lehet:
ha jó hajó
ha rossz orosz

egyre több a kiszállt lélek
naftarini kultusz évek
romba dől már végső fázis 
méregesőben elázik
megbomlik a döglött madár
az ő csontja zörög talán
ő az igen, az a mágus
a lendülete elé állunk!

ezzel most
megölitek
elképedtek
felébredtek
mindent mindent megértetek
nincs ember ki szóra bírna
létre jött most naftarina
újra épül végső fázis 
legyetek jók mindhalálig!!!

egy átlagos nap
az utak sírrá váltak
a nyomok elmosódtak
a hideg éjszakában

aki fázik túl gyenge
senki sem tartja számon őket
senki sem látta őket

egyedül és elveszve
elhagyottan születtek
az első sikolyuk elfagyott
az elfelejtett gyerekek
nevük ismeretlen
végtelen menekülésük
száműzte a világból őket

látnak, éreznek, értenek pont ugyanúgy mint mi
nevetnek és sírnak élni akarnak, pont úgy mint mi



 

a mosolyom odáig tart
az embereken áthidalt
csak más csak más csak ő meg ő
szív örömöket teremt ő
jajj a híd is mosolyra ferdül
az ember önmaga fölé kerül
nézd a híd is mosolyra ferdül
ha jön egy vonat az alámerül

az vagyok, ami én,
te vagyok, a tiéd,
te már csak bennem élsz,
egy rács ez, nem fedél,
ő meg már - pont egy pár
én meg te - mi még nem

 tehén

igaza van. ha te olvasod igazad van, itt most valami befejeződik, és valami folytatódik, szelektiv mozdulatokkal lesz irányítva a gondolat.  

azt hiszem vége. vagy folytatódik más színpadon. viszlát!

 a mosolyom odáig tart
az embereken át hidal
csak más csak más csak ő meg ő
szívörömöket teremt ő
jajj, a híd is mosolyra ferdül
az ember önmaga fölé kerül
nézd, a híd is mosolyra ferdül
az extázisban alámerül
mélytengeri búvár sem hozna fel
de tudom azt, hogy soha nem is kell
lelkiszemem dagadtan néz most rá
ásó kapa nagyharang és halál

létezik az az isten
pedig az emberekben hittem
létezik az a kánon
zenészekkel külön ágon
babaként azt sem látom
hogy jön szembe az új világom
várom én azt az édent
szeretném ha szeretnének
megszületés elött 

deszkapallón sáros lábnyom
épp a hajót konstatálom
hajótörött tengerészek
szeretném ha szeretnének
kérdezem majd azt a személyt
hová tünt megannyi esély?
egész világ uralom?
az apukámat akarom!

létezik az az érdem, (vele)
jutalmamat én elérem
hajózik az a tenger, (talán)
célzott ember gitárt penget
szellemek viszont társak, (pedig)
mindenki csak őket bántja
üvöltve lesz kész az ének
hisz szeretném ha szeretnének
 

 hiperkarma énekese bérczesi robi, és andrás (plútó) összeálltak egy BIOROBOT zenekar alapításához!

nem is értem hogy nem telik az idő
vártam de csak nem múlik el a múlt
körülöttem a régesrégi kör
cipelem tovább ha már így alakult
köd alattam kockás háztetők
a sebeimnek csípős szembeszél
a tenyeremben a hullócsillagom
te veszni hagynád a semmiért
nem is értem mért nem menekülök el
megígértem hogyhogy nem alakulok át?
a szavaimnak csípős szem beszél
a fogaim közt száraz szalmaszál
köd előttem a régesrégi út
sose vívtam a széllel háborút
ha kopogott én mentem vele tovább
síneken kerítéseken át
a fogaim közt régesrégi szó
a szavaimnak súlyos házfalak
köd alattam kockás háztetők
mosolyokból épült kőalak
a tenyeremben a hullócsillagom
hunyorító durcás kismadár
csipogó kis sápadt angyal
nézd egy angyal ott tollak nélkül is
huss elszáll mert túl közel hajoltál
ott száll mert hangosan p....tál
elszáll mert túl sokat beszéltél
ott száll túl közel hajoltál
mért nem szól hozzám?
mondom mert túl közel hajoltál
mért nem szól rám?
a kezeimben száraz szalmaláng
a soraimnak szótlan házfalak
köd alattam kockás háztetők
mosolyokból épült nőalak
a közelemben a régesrégi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd egy akkord válasz nélkül ne

minden valóság lesz, ami elhiszünk. hogy az lehet
hisz az ember nem egy ócska gépezet,
inkább tűzrakó, jelentkezek, kérdezek
ha lángra lobban. én is benne éghetek?

művész ember lesz, akit elhiszünk. hogy az lehet
sokan mondják kincset ér a két keze
tűzrakó mester, jelentkezik, kérdezget,
ha ő megszólal. hallhatunk még lépteket

művész ember lesz, aki érti azt. az éneket.
elmén viszont ki jött már a gyötrelem
agylakó zseniként régóta éreztem:
ha egyszer lángra lobban,
jóformán ég veled.

hallgató hallgatólagos természet
ügyvéd helyett tenyészet
hajó halad
az ott szalad,
hagyják nézni, dehogy kérik
magaddal maradsz szomszédod szomszédja hajrá igen
itt ez a tied?
körülöttem mennék az tetemet feltép
ki lesz újra hozzuk vissza
árulja el honnan tudja
honnan van gépe
miért nincsen féke?
temetői sírhely tehetséges kincset
tesznek oda használt korban
megújúlnak újókorban
elvetemült létra
esik eső néha
helyzetenként máshol jár
mindenképpen új a táj
loholó paradicsom
utána fut a nyúl
képzeleti helyekként elvége oda húz 
az a mindenképp emlék
eléd ne tennék
vigyázni kéne hogyhogy nem, még nem?
ki tesz holnap oda 
mi jelent a csoda?
vak szemmel látszik helyzetenként másik
deszkapallón sáros lábnyom
épp a hajót konstatálom
hajótörött tengerészek
szeretném 
ha szeretnének.

nem érdek tényleg
őrültnek néznek
hangyáktól félek
szorgalmas lények
mondhatom? még ne
rosszak a pénzek
mindenkit tépnek
ellettek téve
hibátlan évek
testvéri erkély
eléd ne tennék
tetőfedő ácsok
hajók és kovácsok





 

szerintem mindenki abban él ami szerinte a világ. tehát amit elhiszek az a valóság. nincsen olyan hogy valaki tehetséggel születik vagy sem, mindenki ugyanolyan amikor megszületik. akkor még nem tudja hogy milyen fontos dolog hogy a nagytöbbség elé odateszik az életet, pont úgy mint a fözelékes tányért. aztán mindenki a nulláról nekiáll építkezni, kanalazza a sok új dolgot az életébe, ezáltal magába is. szóval mindenki a képességeket nekiáll fejelszteni, van aki ebben van aki abban, nem ö dönti el hanem ő és az az élet nevű kis tányérkája amit elé tettek, és igy alakul ki hogy valaki mennyire tehetséges. idövel alakul ki és nem pedig mert ugy született. 

a másik. sokan mondták hogy tanulj meg gitározni, tanulj meg kottázni, mert muszáj és mert enélkül semmire nem viszed.  és hogy vannak a zenében rossz dolgok amik nem olyan kellemesek, de még is meg kell tanulni. akkor ha ugy vesszük vert helyzetben vagyok. ugyanis van egy technikai és egy szellemi része a zenének. na a szellemi része nagyjából elhanyagolható az emberek nagyon nagy  részénél. inkább a dallam a hangulat a megszolalás, tehát az a gép (akár gitár) vagy az a hang (az ének) van elönyben, ami érzéseket természetesen tud közvetiteni de szellemet nem.  na én nem szeretném hogy az ugynevezett szellem rovására menjen az hogy én technikailag fejlödjek. a szellemet fejlesztem minden egyes gondolattal mindennel, ez a legfontosabb nekem.

ha nekiállok elméletet tanulni akkor tudom, hogy mivel én azt csinálom csak amihez kedvem van, szóval ez elvenné a kedvemet, és elkanyarodna a grandkanyonba jol lezuhanna minden a picsába. ezért nem hallgatok senkire aki okosabb mint én. mert tuti okosabb csak nem érti. a szellem számomra nagyobb érték a zenében mint bármilyen gitárszolo. tanulok én, de nem pont direkt annak fekszem neki, hanem ami rám ragad, így jön a kedvem és sohasem megy. talán ez az az elv ami alapján én nekiindulok. hát ezt elmondom bárkinek azt mondja: hülye vagy, a zene az nem szellem, hanem dallam, meg szöveg, meg minden. de mindegy. annak meg kell hallgatnia egy kaukázus - rézcsövet, és bármilyen pink, vagy avril vagy bármilyen számot. mindegyik előadó nagyon jó. egyik igy másik úgy. nekem ez a kaukázus jobban fekszik, a szellemesdi, mint a jo dallamú. kurva nagy hiba lenne elítélni emiatt a többi zenét ami más célú. mondjuk ami csak pénzbeszedő céllal indult útnak. ez is egyfajta zene. persze lehetnek amiket nem szeretünk, de nem szabad rasszistának lenni a zenében, magyarán hogy ha valamelyik csak a divat és pénz miatt lett megvalósitva, akkor azt sem szabad lefikázni, elöbb hallani kell. 

 |-------------------------------------------------------------------------
 |-------------0----------------------0---------22---------------------
 |------0----0--0---0---0------0----0--0-------22--22--------------------
 |--2--2-2-------2-2-2-2---2--2-2-------2--22-----22---------------------
 |22-2----2-2-----2---2--22-2----2-2-----2-22--------------------
 |---------------------------------------------------------------------------

én nem a kötelességek miatt csinálok bármit is, hanem a kedvem és a kötelesség közötti differenciát megpróbálom csökkenteni, és kedvből csinálok én mindent
semmit nem csinálok direkt, mert tudom hogy direkt csak rosszat lehet. a véletlen mond igazságokat és csak egyedül ő tud alkotni nagy dolgokat. de mivel véletlen ezért meghatározni nem lehet semmit benne. nem tudok rá épitkezni, ő épit nekem valamit magára. ez a szép. rájöttem hogy milyen uton megyek. ez oolyan műanyag út, mig az emberek 98%-a beton úton megy. enyém jobban járható és jobban kifesthető számomra. de azért nagyjábbol ugyanúgy lehet haldni

 éljenek a bárok, éljenek
és tévesszenek meg,
tévesszenek az életért, tévesszenek haza,
értékelni kell majd azt amit elénk tesznek oda.
lesz ott minden, ami vele kapcsolatos,
pénz és áram.
az áram folyik, terhére van ez másoknak,
az áram folyik, a tehének krákognak,
feljebb tolják a létrát,
személyes kultuszként őrzik a gyertyát.
nem szabad elfújni, mert sötét lesz. 
sötétben nincs kultusz, mert a nap ami hatalmassá teszi
a fény, nem is a nap.

kezdik azt hinni hogy értelmes improvizáció
pedig az egésznek az alapja motiváció

tehén ének-zenéből lehet egyszer egy fény,
amivel, és amire kultuszt építenek mások,
remélem nem, a földbe annál inkább leások.
kéz a kézben ketten kell lenni, ketten vagy sehogy,
többen vagy ezren, de egyedül nehogy.

felvételt hallgatni, ugyanazt jelenti mint üzenni
telefonon beszélni, ezt csak az emberek érthetik
fonalat nem engedi el,
fonalat elszakitani kell,
fonalat teker a fejére
megfojtva nincs értelme.

homály remélem mindent lefeled,
és akkor melegít is, télen.
vagy viszünk plédet,
zenélünk és élünk
de nem üzenünk.
nem, azt nem szabad
ott várjuk a jézuskát,
de tétlenül nem maradunk.
nem várjuk ahogy forog a föld,
vele szembe kell forogni.
egyszer hazaérünk.

 ami életeti őket, a lény ami félig él. egy fél, a másikat nem tudni biztosan. egy egyedül élő por, ami késöbb összeáll, sár lesz belőle, és a lányt akarja összekenni. nem engedheti, inkább a kezét rakja arra, aki vele szemben áll, ráteszi a kezét, behúzza az izmát, és öleli ahogy birja. nem automatikusan, csak érzéssel, amig tart az érzés öleli, aztán elengedi, had vegyen újra levegőt. ki éli magát, hisz ez a lényege, kicserélni a pillangókat, amikor mindkettejük gyomrát nyomja. aranyosak. hiszen ők is emberek, csak fiatalok. éreznek, látnak, hallanak, élnek mint bárki más. így kell rájuk tekinteni. nem az az igaz amit mondanak, az az igaz amit próbálnak elmondani. van hogy sikerül, de ettöl nem kevesebbek mint mások. ezt nehezen kezeli a világ. két pont fentről nézve, két fej, de van egy harmadik pont is. az nem fej. az a kapcsolat, ami fentről nézve látszik. kéz a kézben a harmadik pont.

az sem lényeg hogy én ki vagyok :) néha talán fogok irni. bowman ajánlotta fel/kért meg hogy énis. hát jó. a kapcsolatokkal kapcsban szoktam gondolkozni, meg az emberekkel kapcsban. csak hogy tudjátok, én nem versíró/dalszövegíró vagyok, én rajzolok. segitek ahol tudok bowmannak. nagyon alapszinten gitározgatok. és gondolkozok, mint egy átlagos ember. az is vagyok.

irogattam szöveges docba régebben, onnan:

a dolgok változnak. minden változik. a könnyek maradnak. a csalodások. a fájdalmak. ezek ellen nem lehet elmenekülni. hisz minden változik és gyakran nem a javunkra.
ha rám nézel lehet hogy egy boldog kiegyensulyozott átlagos embert fogsz látni, de ez nem igy van. ez csak a látszat. mindenki beleburkolozik egy látszatba... valahol mindenki hazudik. gondoljunk csak a nőknél a magassarkura, ami hosszabbitja a lábat. az alapozora, ami elfedi a bőrhibákat. a stílusutánzatokat, mert belül igazábol egy teljesen més, de menő akar lenni, vagy ahogy mondják arc*, de igazából, ők nem ők. vagy gondoljunk csak arra, amikor megkérdez tőled vki vmit, és picit hazudsz, hogy ne bántsd meg, hogy öszönözd. vagy a legjobb, amikor magadnak hazudsz...én is sikeresen beleestem ebbe a hibába. de abba is beleestem amikor telejsen öszintén megmondok mindent. ki akarja hogy még jobban elbizonytalanitsd? hogy hülye vagy hogy vettél egy hozzád nem illő ruhát olyan drágán? hogy nevetséges hogy odavagy egy játékért, felnöhetnél? hogy idegesitő vagy néha? de itt apro dolgokra gondolok. amitől szebb lesz az élet. ezek kellenek. a hazugság a lételemünk. ezt igy kimondani erős...de...gondolj csak bele. a média is állandoan hazudik... hogy vedd meg ez a legjobb. legyél iylen vékony, aztán csak meg van szerkeztve... a photoshop sokmindenre képes...

ugy asszem ennyi... majd talán jelentkezek.

 örülök, hogy végre valamit letettem az asztalra. nem sokat, ha méreteit nézzük talán akkora lehet mint egy ceruza, pedig ez az asztal egy elefántot is elbír. de hát én szeretnék ceruzából elefántot építeni.

zenét hallgat minden fül
ez nekem tetszik legbelül

velünk mindenki lép

felvidít minket a levegő hangja
miközben mások sírva fakadnak
ezért vagyunk mások, mások mint ők
ők emberek, mi szeretők 

öt nap. egy kettö három négy öt vége. egy ember. kettő.

1. nap:
ma láttam egy nőt az utcán. inkább csak néztem, és nem láttam, mert nem tudom hogy nézett ki, nem is érdekel. mégis elkápráztatott. a kisugárzása. volt benne valami szép, amit mégsem látni. 
indulás naplója

2. nap:
megtudtam hol lakik, de nem mertem elmenni hozzá. nem merek, mert ismerem magamat, félek, félek mert melegem van. egyedül vagyok otthon. miért ne mehetnék el hozzá, hogy ö se legyen egyedül? nem értem magam.
egy félénk naplója

3. nap:
megjöttem tőle. jól éreztem magam, nagyon kedves volt, és beengedett magához. beszélgettünk, nevettünk, ettünk, ittunk. megtudtam, mi a kedvenc zenéje. nekem nincs kedvenc zeném. azt hiszi szerelmes vagyok. én pedig érzem, hogy csak melegem van.
a rosszak naplója

4. nap:
az emberek azt gondolják, hogy micsoda kegyetlenség, ha valaki véget vet más életének. "minden vég valaminek a kezdete is", ahogy mondják. miért ne segithetnénk rajta, ha tudjuk azt, hogy jobb lesz neki?
ma nem találkoztam vele, ez nagyon felbosszantott. nem volt otthon. a nevére nem emlékszem, mert nem tartom lényegesnek, de emiatt holnapig kell várnom, hogy találkozzunk.
csalódás naplója

5. nap

gyilkos naplója

_______________________________________________________________________________________
egy másik szemszög. öt nap a pokol felé.

1. nap
elsö nap, hogy elkezdtem írni naplót. gondolkodtam, hogy mivel lehetne kezdeni. van egy barátnöm, aki mindig irigykedik rám. bármit veszek akkor neki is kell, nagyon idegesítő. olyan mint a tévébe az emese, mindig pörög. mindenkivel kedves szeretne lenni, de a bénázásai miatt nem szimpatikus. vele voltam ma munkahelyen, amúgy átlagos, unalmas hétközap volt a mai. semmi különös. csak a szokásos kalandozás, a "mi lenne ha...?" világába. akarok egy barátot, mert úgy érzem, hogy túlságosan fázom.
indulás naplója

2. nap
kimondott szónak hatalma van. barátnőim mondták, hogy valami idegen érdeklödött felőlem, aki rendkívül udvarias és rendes férfi. a többi majd kiderül. didergő király című mesét olvasom magamnak. igazán lenyűgöz. pedig ebböl én már kinőttem.
névtelen naplója

3.nap
kopogtak az ajtón. ő jött be. nevét nem mondta, biztos szégyelli. nagyon kedves és helyes ahogy mondták. megkértem, hogy vacsorára is maradjon nálam. ettünk, ittunk, beszéglettünk és nevettünk. végül elköszönésnél átöleltem. olyan meleg volt a teste, ma nem olvastam didergő királyt.
férfi naplója

4.nap
elmeséltem minden barátnőmnek, hogy ki volt nálam, hogy mit csináltunk, csak ámultak és bámultak. voltak akik irigykedtek is rám, hogy ők fognak legközelebb randizni vele, és nem én. gondolom vicceltek. remélem vicceltek.
volt egy dolog ami zavart engem, hogy senki nem tudta hogyan hívják. sokan ismerik, de senki nem tudja a nevét. nem mondta még soha. közben ugy elfutott az idő, csak estére értem haza. ajtómra volt egy üzenet téve. tőle kaptam. holnapra meg vagyok hívva vacsorára. olyan boldog lettem, minden barátnőmnek elújságoltam.
öröm naplója

5.nap
nem megyek. félek. félek mert furcsán viselkedett velem. túlságosan szenvedélyes. de úgy fázom. kell valaki aki felmelegítene.
este 8 óra van. hétre beszéltük, de csak most értem ide. csöngetek. semmi. kinyitom az ajtót. vér mindenhol. ezt nem lehet leírni.  hárman vagyunk a házban. talán egy gyilkos, talán egy irigy, talán én?
egy gyilkos naplója 

 tehetség a müvészet, zenéhez kell mind a kettő. mind a kettő létezik-e. müvészet nem kell hozzá. annyi olyan zene van amit egy gép írt meg, akkor vannak olyan gépek amik müvészek? de hogy is.  vannak emberek akik ráuntak az emberekre, és kell nekik a gépi zene. na jo ez hülyeség. csak egyszerűség kell, nem müvészet az emberek nagy részének. minden legyen egyszerű, könnyen érthető és kezelhető. elsöre lehessen érteni a szöveget, ne kelljen az elöadónak az agyába belelesni ahoz hogy megértsük mit is akart mondani valójában. de ebböl nincs sok. de mindenki ezt a keveset akarja kibányászni magának, és most már csak a szart kapargatják, mert a régiek kiszedték, a végére értek, sőt már rég túl léptek rajta, ezen a kicsi, de mégis legnépszerübb bányán. annyi de annyi bánya van amit csak meg kell találni, és akkor nem kéne szarnak még egy pofont adni, de ezt csak beatles tudta megcsinálni annak idején. most meg kell egy ember aki meg mondja hogy "hé, ha már megmozdultam, hé, ha már megindultam nekem, lóg a hajnal, legalább egy ujabb nappal," na jo nem ezt. szóval hogy nem erre hanem arra. ahogy kardos is tette velem, csak kicsibe, kell egy ember aki nagyba, nagyon nagyon nagyon nagyba megteszi ezt. harangok, hangszerek, gépek, dob pereg, zajok, hitelesek, ének, ritmus, képletek, léptek, szívhangok, lélegzet, csend, képeznek.

amikor elindul egy ritmus
hozzá a hangerő, elrepül néhány dobverő
kultikus, vagy misztikus
van-e benne tehetség, vagy müvészet
vagy biblia és szentlélek
termőföld vagy sivatag
ez?
ha minden lélek kiapad


amikor elindul egy ritmus
dinamikus tekerő, izzadtságban fekszik ő
komikus, vagy tipikus
van-e benne roham, háború és kétely
mindenkit megindító
elektromos fények
haladunk vagy lemaradunk
és ujra jön a roham,
végül minden elfekszik,
de megy tovább
pont úgy, 
mint egy mit sem sejtő folyam

 

na holnap balaton, egy kis idöre nem irok. párnap.  

 
felvidít minket a hatalom hangja
miközben mások sírva fakadnak
ezért vagyunk mások, mások mint ők
mi zsiráfok, ők szeretők

egy skizofrén ember aki kijön a szarból a végén. a "csatornában" levő városból. a saját világából

gitárhéró káros hatása. nem gondoltam volna hogy bármi probléma lenne ezzel, mivel akinek van pénze had költse müanyag gombokra amikre egy gitárforma van épitve, stb stb. de késöbb jön hogy: apaaa nem gombokat akarok nyomkodni hanem igazi gitár kell...
aztán a sok hülye picsa hellobellokittis gitárt kap a milliomos apucitól mert guitar heroban elérte a 4. szintet, ő mekkora király, akkor majd        Ő           a zenéjével meg akarja váltani a világot és amikor rájön hogy nem úgy megy, akkor meg lerakja, és elmegy inkább kisminkelni magát. ilyenkor hol van a megbecsülés? a picsában, ott.  

az élet nem rólam szól, ezért én sem szólok az életről. az közhelyes. más szemszögbe kell állitani az életet hogy ne legyen közhelyes. de most az életről szóltam. az életet túl sokszor használjuk. de igazunk is van ha egyszer minden nap találkozunk vele. viszont életből mindenkinek csak egy van. akkor hogy lehet hogy eddig nem csak egyszer volt ez leírva, miért van belöle ennyi, az életből? nézőpont kérdése. de ha más szemszögből nézzük, akkor mi lehet még az élet? talán egy vers. amit nem én irtam. ami olyan mint egy élet, ami meghitt, és amit tetszik.

Lackfi János: Billentyűk

 Te odalenn zongorázol 
én verset írok idefenn 
hogyha egymáshoz közelednénk 
gyermekeink közénk pörögnek 
a te szoknyádba kapaszkodnak 
az én ingembe akaszkodnak 
kik öleléseinkből lettek 
meghiúsítják ölelésünk 
mire este lesz elaludtál 
mikor reggel lesz én még alszom 
majd beleöljük billentyűkbe 
te odalenn a zongoránál 
én idefenn számítógépnél 
amit elmondanánk egymásnak 
egyetlen nagy ölelkezésben. 

a nagy konkurencia. beléptem a korba amikor eljött az ideje hogy tegyünk valamit az asztalra.  hogy elkezdjünk egy befejezhető utat. tehát nem vagyok egyedül ha azt mondom hogy 15évesen irtam egy számot. hát akkor mivan? ha azt mondom hogy 15 évesen irtam egy verset, -nincs semmi.  mert sokan csinálják. fognak egy gitárt, és eljátszák a szöveget amihez összevágták a dallamot más számokból, elején ez igy megy. késöbb jön csak a saját dallam. 
félni kell a konkurenciától? 
igen, hogyHA azt gondolom hogy a közönségé a zene, és nekik szól.
de nem akarok másokat lenyügözni a számokkal, én magamat akarom lenyügözni, és mások ha egyet értenek velem az jólesik. mennyivel izgalmasabb egy személyes atmoszférába belesni, mint a saját tányérodból enni, hogy mennyivel jobb más ötleteit belülről látni, mint hogy elénk tegyék azt amit hallani akarunk. ezzel persze továbbgondolva a logika azért is irhatunk magunknak számot, hogy a közönségnek tetszen. és a kör mindig de mindig bezárul. szóval ez nem konkurencia, nem ellenség, de sokaknak az, pedig csak egy csapattárs. aki segithet tolni a szekeret. többen mégis könnyebb. de amikor ott van az a bizonyos asztal leltár, akkor ha több van az asztalon mások által, akkor több embert ér a jutalom, nem egyéni... és a kör mindig de mindig bezárul...

folytatódik:
Duna-parti ház (nagyfőnök)

Mindenki él, senki nem mozog
mindenki vitt, és senki nem hozott,
néha a kemény érzések,
Hatalmától én elvérzek,
kirohan belölem, egyenesen feléd,
szabadságot akar, akar a fenét,
behúzott függöny, ez az én trükköm,
manipulált hintaszék, ráülök mindenképp
mi leülünk ti néztek
csak engem, ez éget,
én kínzom a népet
az álcán kivül,
szédülünk, minden kiderül,
a kötél végig a nyakamon volt,
az összes gondolatom a szarba tolt,
azok az arcok mind tönkre tesznek
keresem a helyet ahol megölelhetlek,
ez az az átok
én mind rátok várok,
helyeselek én
pedig rossz az egész
végül a rádióból is ez szól:
velünk...........idő
velünk...........hely
velünk...........ég
de.................kell....

és a kör mindig de mindig bezárul,
és a hurok rászorul.




 

 annyira okos akarok lenni közben szembesültem ma vele hogy egy a 28éves kategóriába labdába sem rúghatok. minek kell ilyen hamar felnőni, felnötté válás az majd nagyon soká lesz. ráérek, és nem is kell felnőni. a felnöttek nem olyanok mint amilyennek elképzelem magam felnöttként. de csak egy felnöttet vesznek komolyan, a gyerek meg csak gyerek, ha háromévesen azt mondja hogy civilizált emberek attól még megy tovább a világ, mert tudjuk hogy csak valahol hallotta és ismétli. ismételni mindenki tud, ismételni kell is, és érteni kell amit ismétlünk. ennyivel különbek a felnöttek. ők értik, ismétlik és felfüzik és egymásutánból lesz egy gondolatmenet, amiből jön egy ujabb ismételhető anyag, ami aztán a gyerekek fülébe juthat, és felnöttként megérti. késöbb lehet ez az alapja egy ujabb gondolatmenetnek, amit majd csak ismételgetnek. mert senki nem érti.
ezen az estén nagyon sokat tanultam, eddig fogalmam sem volt a zenével kapcsolatba, ahoz képest amit kardoshorváthjános bemutatott nekünk. ez másabb mint a nagy nevek, de sok nagy név olyan kicsinek tünne kafkaz mellett, észre sem venni. 

most valahogy kettétört minden szál amit eddig elkezdtem füzni, és valami jobb sokkal jobb menet indult útnak. hála janónak. felébreszett hogy nem igy hanem úgy
kösz!!

minden kérdésedre az élet szélsőséggel válaszol.
elsö bejegyzés, kommentnél volt egy mondat, ami akár most igaz is lehet. de csak öszintén igaz. ez nagyon felkavart. megfelel-e vagy szóra sem érdemes. érdemes-e vagy felesleges. nem tudom hogy jól csináltam ezzel, lehet nem kellett volna, lehet hogy mindenképp. végülis visszaforditani nem lehet, elkezdeni meg már elkezdődött.ennek igy kell lennie. ő meghallgatja.  de furcsa volt, olyan emberrel szemben állni, akit eddig csak messziről láttam, és most ott volt és beszélt hozzám. egy pillanat alatt átvillant bennem az összes zene amit én csináltam, mint az a játékautómata, ahol 4 citromnak kell kijönnie a kocsmákban, és a végén kiugrott hogy
a müvészet a lelki sérültek sportja.- nem ebböl kell kiindulni
talán igaz. talán nem. 
ma megkérdezem. 

 és tényleg... a földön mindig minden ki van osztva. kinek mennyi pénz, kinek mennyi ész, kinek mennyi hatalom, kinek mennyi jutalom, kinek mennyi emlék, kinek mennyi fénykép. de egy egész van elosztva "kinek mennyi"-re. mint a libikóka. az élet is, egyszer fenn aztán lenn. akkor az öröm és a bánat is egy egészből áll. az egész el van osztva köztünk. de az ugy müködhet ha az örömböl sokkal több van mint a bánatból. de igazán a bánat sem bánat ha tudjuk hogy másnak nem árthat ha más elé furakodunk a bánatért, és ő örömöt kap helyette. akkor az emberek hogy lehetnek szomorúak? kitudja. talán mert ugy gondolják hogy a bánat végtelen. vagy talán nem is gondolják sehogy csak ugy érzik hogy minek szembeszállni a bánattal.
de a bánat sem bánat
ha tudjuk,
hogy másnak nem árthat

mindennek megvan a maga varázsa, ha értéktelen az a valami/valaki akkor minek azt feszegetni, lerágott csont, ha nincs értékem akkor lépek. én hibám, ő hibája mindkettönk hibája volt, de most tanultam az esetből. ugyanugy belestem, de felismertem és kijavitottam. kijavitottam igy mindent rendbe hoztam,