werol

Duna-parti ház

Mindenki él, senki nem mozog 
Mindenki vitt, és senki nem hozott 
Néha a kemény érzések 
Hatalmától elvérzek
Kirohan belőled, egyenesen felém 
Szabadságot akar, akar a fenét

 mindig vártam a müvészi ihletet. de kell a fasznak müvészi ihlet. az jön magától. talán. "egy törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek, tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerőszakolod a lelkedet, ahogy én teszem, de miattad teszem, hidd el nekem.." egyre jobban meg tudom érteni. sajnos. de mindent renbe akarok hozni, boldog lenni. de nem csak felszinesen. mélyen. a helye már meg van, csak fel kell tölteni. lehetöséget megadtam magamnak. de mivel töltsem tele? vele. mert vele fut az idő és vele jön az a hely, vele rohan az ég de vele maradnom kell :) és vele maradni is akarok.!

igaz eléggé elhanyagoltam itt a dolgokat, mert volt hollandia stb. de végülis annyira nem "lustultam" el mert tegnap 5 órán keresztül csináltam egy számot és még a címe sincs meg. viszont  most valamiért szerintem jobb mint a többi. talán azért mert sikerült az elképzelésemet megvalósitani, nem teljesen csak kicsit, de ez már nagyon nagy haladás. szövege eredetileg egy szamurájról szól aki harcba indul de nem tetszett, túl eröltetett, most inkább egy nép harca lesz egy vezérrel, a szöveg sokkal jobban tetszik, mint a másik:
 

lelki szemei dagadtak
emberek csillapítást akarnak,
nem, nem lehet, hajtja szét,
persze, hajtja még, de nincs miért.
ő a népét hajtja, egyet, a család fáról,
folyóba meríti, így kerüli az átkot
végül elmerül,
 

víz az arcukba
hatalmas kék víz
ő az a hős
és most kell cselekedni
megindulni nem leállni
összefogni és megpróbálni
kilátás a fal,
gyilkolása vágy

megindultak a harcba
emberek sírásra fakadnak,
igen, már lehet, mert itt a vég,
igen, ő hajta még, ez nem elég
vezér tehetetlenül bátor,
kudarc helyett a mámor
néz ki vele szembe.

víz az arcukba
hatalmas kék víz
ő az a hős
és most kell cselekedni
megindulni nem leállni
összefogni és megpróbálni
kilátás a fal,
gyilkolása vágy

úrrá lesz bennetek az ösztön,
megszülettek, kifejlödtök,
kapaszkodom mert jöttök,
megtaláltok és fejbelőttök.

idejöttök fejbe löttök
de engem nem néztek
(nem értem miért van ez.) 
de csak álltok ott mint a fények,
fák vagytok én mégis félek.
fa vagy ember, mindegy, 
mindegy kikkel, de vagytok,
elvégre engem itt hagytok,
és menetel, mindenki menetel
senki se mehet el, de mindenki menetel...


kapaszkodok mert jöttök,
felkerestek szíven döftök,
innen engem elsörpörtök
még mozog az a hinta
gyertek vissza gyertek vissza
megállitható, ha beszálltok,
újrainditható mert elmállott,
az érzés amiért élnél,
ha félnél, én kérnék,
kegyelmet, de nem lehet
mindenedet az eröszakra tetted.
de csak álltok ott mint a fények,
fák vagytok én mégis félek.

folytatom mingyár...  na szóval nem tudom most hogy hogy legyen tovább. de nem is görcsölök ezen ha lesz folytatása lesz ha nem nem. majdcsak befejezem. 

kiváncsi lennék hogy a blogot mennyien olvassák, olyanok akik tudják hogy ki vagyok.
van egy furcsa dolog, amit régóta tervezek leírni. talán most itt az ideje.
szóval. elkezdtem verseket irni, rá dallamokat szerkezteni, hozzá gitározni, minden pont ugy ahogy kell lennie. ez eddig minden rendben van. de valahogy ennek a müvészetnek (nem mintha müvésznek tartanám magam, csak amibe bele akarok kiváncsiskodni az egy müvészeti ág) a külső oldala, ami nagyon nagyon szép. amikor csak azt látjuk hogy mennyire jó ez a szám, és mennyi okosság van benne, Az az arc ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer. igen emiatt hallgatják sokan, mert közbe gondolják hogy ez az ember tud valamit. teljesen igazuk van, és hogy kiráz a hideg mikor már nagyon nagyon szeretett az az együttes vagy író/költő stb. de mi a háttere?
ha sírsz, akkor van okod miért sirsz. mert fáj. testileg vagy lelkileg. vagy pedig örömödben. oké ez eddig érthető.
ha írsz, ha alkotsz akkor fáj valami? testileg lelkileg? általában igen. de mikor az alkotás élvezetének szenvedélyébe valaki beleesik akkor ha nem szomorú ha nem örül nagyon, mindenképp alkotni akar. de sírni nem. sírni mindenki tudja hogy azt akkor kell ha tul nagy az érzelem. de a müvészet pont ugyanaz mint a sírás. csak a müvészetet ember találta ki a sírás pedig ösztön.
ha sírunk sírunk, és nem tudjuk abbahagyni, kell egy kis idő, vagy több és abbamarad. utána mit érzünk? nagyjából semmit. az hogy elmúlt az a rossz vagy végleg vagy kis időre. de sírás után nincs egyből érzelem, akkor olyan lapos sivatag állapot van. és a müvészet az pont ugyanigy müködik. aki komolyan veszi, abba nagy károkat tud tenni. és ez az amit nem tudtam. hogy ennek nagyon súllyos a mellékhatása. hogy túlfeszitjük a húrt, mert a síirásnál nincs semmi ami továbbvigyen mint az elegendő, de müvészetnél nagyon sokszor. utána jön a kopár sivatag, sokáig, lehet több nap, lehet egy élet, bármi lehet. egy üveg mögül nézni a világot nem tul élvezetes dolog. ez olyan hogy néha felnyitják érezheted hogy másoknak mennyire mennyire jó, amit ők nem élveznek mert természetes hogy éreznek hogy vannak érzelmeik, ahogy mikor együtt él a család akkor nem érzed hogy van, de ha már elváltak akkor érzed csak hogy nincs  és ezzel együtt élni nagyon nehéz, főleg hogy szórakozik velünk és megmutatja hogy milyen a rendes élet. aztán visszacsapja eléd az üveget és hiába ütöd hogy betörd hiába kérsz segitséget senki nem hallja azt a sikolyt ami benned van. ami bennem van. mert nem tudom kiengedni, nem érti meg senki. kell találni valakit aki ismeri ezt a dolgot és minél elöbb beszélni vele. és a másik hogy ezek a "tünetek" nagyon hasonlitanak a fű, marihuána tüneteire. de életembe nem szivtam semmit. ebből látszik hogy van összefüggés, hogy fűvel jobban lehet alkotni, és nem a fűtől lesz az a tünet hanem magunktól mert túlhajtjuk az érzelmeinket, kifogyasztjuk. vége.

 kéthét hollandiai pihenés. de jó volt :)

 

ha sikerül befejezni a számot, amit épp csinálok, akkor valahogy igy fog kinézni a szövege. egy vonat dudájval és órával indul az egész baleset. elindul a vonat, és hiába dudál nem tud megálni, és csak a viszhang amit hall. akkor jön egy új világ, egy átmentet miután az ördög vagy sátán vagy valami elnem mondja az első verszakot. aztán visszamegyünk az időbe kicsit. amikor a páciensünket, nyomasztó filozofiai dolgok jönnek az eszébe. mert hogy mindennek megvan elöre a jele. elöre megérezte, de mit tudna csinálni?semmit .  végén pedig a másik döltbetüs versszak. talán sikerül ugy megvalósitani ahogy akarom talán nem, de majd a héten kiderül. ha nem sikerül akkor majd késöbb jo kis ötlet lesz, hogy ezt vegyem alapnak. de mindegy, ez sikerülni fog. nem tudom hogy, de azért kommunikativvá teszem a zenémet.remélem.

komlaudante komlaud espa,
komlaudante komlaud espa,
hozhatunk ide hozhatjuk őket,
komlaudante komlaud espa

az idő az nagy baj, felfoghatatlan agybaj,
keze pénz, szeme kék, de megfogja,
kiönt a szeme, dagály van,
idegen sorsok halála,
belefullad a  szemébe.
várja, tekeri a végére

jég az nagybaj, felfoghatatlan agybaj,
nem lesz meleg, ott a helye, de ráhajt,
nem törik, megcsúszik,
élete kishala elúszik,
most elöle rohan,
ez a pánik roham.

vég az nagybaj, felfoghatatlan agybaj,
nincs élet, se végzet, de kérnél,
néznek téged a sivatagi tv-n
te vagy a róka a sivatagba,
te vagy a füst a madár lakban
te vagy álmos a vezér
te vagy már most az enyém.

komlaudin komlauden,
természetes, tetszöleges,
itt marad, örökre!!!

 

de rég irtam megin.. valahogy mostanába semmi se jut az eszembe, kifogyaszotttam magam .. próbáltam valami könyvet v enni, de fogalmam se volt hogy milyen könyvet akarok. volt egy valami gitárosról szólt, az érdekes lett volna csak drága volt, és minek nekem az, nem is ismerem. valami hasonlo témájut mint a rokon lelkek tárasága, de nem tudom, hogy az érdekelne-e. mert az olyan sajátos könyv volt a többi meg fogalmam sincs. 

 kardos, kaukázus énekese mondta, hogy nem lesz az első próbálokzás a tuti siker. sokszor sokat kell próbálkozni, hátha valamelyik feltünik a közönségnek. de ha nem akkor sincs baj, akkor a következő fog. ez tényleg a lehető legjobb felfogás. valami általába 2 dolog miatt nem sikerül. mert izgulunk elöre hogy milyen lesz, hogy sikerül-e és csak a szerencsébe bizunk hogy majd jo lesz, nem pedig, nem hiszünk. a másik nem is igazán "nem sikerül"kategória. hanem ha fogalmunk sincs a dolgokról, de ugy alkotunk. akkor a legeslegköynebb. semmi hajtás, se másoktol se magunktól. csak a feltétel nélküli alkotás. akkor biztos hogy jo lesz, de nem másnak csak magához képest. viszont sok nem hozzá mérik, hanem az igényeiknek. tehát mi jön le az "alkotónak"? hogy szar amit csinált. de nem szar, csak még éretlen. de ilyenkor nagytöbbségnek elmegy a kedve hogy vagy hobby legyen vagy pedig abbahagya. bármi is legyen az. ha direkt nagyot akar alkotni, akkor direkt szarabb lesz mint a többi. és ha belegondolunk, ez igy van rendjén. ha csak annyi lenne hogy azt akarom hogy a világ legszebb háza legyen az enyém és megkapom akkor a többi egymillió aki ugyanezt kéri azzal mi lesz? ha kapnak ők is nagyon szép házat, de egyik sem fog már kitünni. pedig azért kellett a legszebb ház hogy lehesen mutogatni. viszont az érdekes, hogy az akarni valamit, és valamiben hinni hogy bekövetkezik, tulajdonképpen ugyan azt jelenti. de van egy fontos különbség. hogy hittel bármi lehetséges, bármi megvalósitható.akarni mindenki tud, viszont hinni már kevésbé. hinni rosszban is lehet. ha felkelünk hogy ez de szar nap lesz. akkor reggel egyből pofáraesel a küszöbbe. akkor megin: én megmondtam, ez tényleg rossz nap. aztán igy folytatódik. ugyan ez van mindennél. hinni tudni kell, vagy legalábbis kitapasztalni. akkor tényleg sokkal könyebb minden. de visszatérve. ha minden alkotásra azt mondjuk hogy szar akkor az is lesz, és a következőhöz ugy állunk hozzá. tök jo elbaszáskör. de ha a közönség a 100. próbálkozásra se elégszik meg, akkor biztos hogy a hittel van baj. semmi mással. pont egyik kaukázus számba találtam: "azoknak akik nem hisznek csak úsznak, gyorsabban fogy el a levegő"

velünk fut az idő,
velünk jön az a hely,
velünk rohan az ég,
de maradni kell.

velünk fut az álom,
velünk kíméletes,
velünk jön a világ,
de maradni kell.

bennünk nincsen hiány,
bennünk az akadály,
szed szét ketté,

bennünk van az a kép
ami annyira szép,
bennünk ő megfelel
de maradni kell

gyerünk! fut a folyó,
gyerünk! itt az a jó,
amit várunk.

gyerünk! futhatunk még
gyerünk! itt az esély
gyerünk! mert elakadunk
megyünk!!! mert elakarunk.

de te innen messze vagy,
én meg túl rövid hogy odáig elérjek.

 

szerelem a csendes gyilkos, hangos jótevő,
mindig megjátsza a dupla vagy semmit

nem a tényekben hiszünk, hittel változtatjuk a tényeket.

van benn még valami, talán érdem
üveggel letakarva
hadlássam, de el ne érjem.

ha kell betöröm, megfagyasztva magam,
pániktól szilánkoktól,
bekrakkol az agyam

néma kinn hagyott, magában énekel,
és mi halljuk, de senkit nem érdekel,
nem érdekel

talán tudnék valamit mutatni, valami újat
de gödörböl nézegetek
feltünök a felszínhez jutva.

nem halljátok, mert némán mondom
de orditás ez nekem
inkább mutogatom

néma kinn hagyott magában énekel,
és mi halljuk, de senkit nem érdekel,
nem érdekel

kell egy terelő, akinek tanitványa lehetek,
hogyha orditok, ö hallja,
és a legjobbakat mondja

tudom, hogy nem mondana igazat, hazudna,
mégsem tény kell
hanem dicséret ami feldúlna

feldúlná az üveget, felszabadulna minden,
hangosan tudnám elöadni,
amit  eddig (csak)annak hittem.

a csendes kinn hagyott,
nem hall, de szól nekünk,
és mi rá figyelünk. 

ebbe minden benn van amit meg akartam irni, ugyhogy nincs is mit irni. vannak dolgok magamba, amik tudom hogy furcsák, amik sajátosak, amik más mint más de semmibel nem jobb. csak hiába ami jobb lenne, azt ugy kellene feltörni, akkor tudnék mindazt, amiröl most álmodok. de ha feltöröm, akkor miértelme lesz élni? vagy ez vagy az. most hiába mutogatok bármit is kézzel lábbal, sosem érti meg senki, az én hibámból, mert mutogatni máshogy kell. de talán lenne egy valaki aki felnyitja a szemem minden megoldásra, akire öszintén hallgatok, és aki meg tudna dicsérni, aki felnött, és tudnám hogy elnagyzolja a dolgot de igazat mondd, onnantól lehet minden rendbe menne.



 

na most mi legyen. regényt irni nem tudok. verset irni minek? (egyébként azt sem tudok) dalszöveget irni minek? zenélni sem tudok. akkor mit csináljak. amit tudok. és mit tudok. beszélni.  sajnálni önmagam. blogba megirni hogy semmire nem vagyok jó. ez megy:) most pihenjek vagy irjak verset?


uralkodó az nem leszek,
bennem uralkodik egy érzelem,
el_képzelem.

semmittevés a mindenért,
hatalomvágy és tisztesség
el_tüntették.

várni hogy piramis megdöljön
a nép hódolással fejlödjön
el_kezdödjön.

rám úszítani mindent a földön, 
mikor egy inka harcos elöjön
meg_öljön.

rég volt, mikor éltek ők?
volt nekik nagy fejfedő,
el_felejthető

hallgatja meg mamájától,
unokaként a hazájáról
Noé_ bárkájáról

megmondó a feladó,
mind leírva eladó
fel_kavaró

megvenném én pénzér,
vagy kesze-kusza képért
el_tépnéd.

nem kell más titka
egyedül ébredek vissza
hogy ez az élet ritka

uralkodó az nem leszek
mert szétszakít a képzelet.
a végtelen
 

ettöl független. reménység meghittség, merészség, kitartás, mind olyan érzés amiért tenni kell hogy kialakuljon. és ezek mind jó tulajdonságok. a meghittség. este sokkal jobban elöjön. de mitől és miért fogalmam sincs, este van a felszabaditások ideje, meghitt dolgok akkor jönnek elő. vagy mindenki az utolso pillanatra vár?

nekem lassú a felfogásom, mert tegnap találkoztunk, és ma lettem boldog. vagy azóta?... 
 

percenként egy órát foglalkozom a céljaimmal amik hamar kinőnek jó magasra, mégsem elérhetetlenek. de az idővel bajban vagyok.

ez egy dalszöveg lenne. mindig csak ilyeneket rakok blogba de hát más meg nem történik velem. bár történet sincs sose fenn. tegnapi kudarchoz képest most valami öröm ami foglalkoztat. sajnos öröm nagy része olyan mint a pop zene, elsőre megtetszik, elvarázsol aztán meg cserben hagy. de hosszú örömöt meg nyerni kell.

ha minél többet kockáztatsz annál szebb életeted lesz. de nem szabad túl sokat kockáztatni mert olyan szép élet ugysincs tehát hamar vége lesz olyankor


kérdeztem tégedet hogy látod-e
nem látod de várod hogy meglásd

kudarc egy alapjáraton rossznak beállított dolog. mert tényleg rossz. ha csak az a lényeg hogy most éppen mit érzünk akkor teljesen igaz. de - ezt sokszor irom szóval msot nem. viszont ha azt nézzük hogy van egy átlagos nap  Nóri elmegy iskolába, végigunatkozza, hazamegy alszik, másnap folytatja. Ernő meg mondjuk, érték az életben csalódások de végülis megvan, nincs problémája, ö neki ugyanaz a napirendje mint nórinak, csak egyel többet tud csinálni gondolkodni. ez már haladás Misi pedig akar verset írni, megírja és nagyon nagyon rossz lett. azt gondolja hogy hiába gondolta hogy ő nagy költő lesz ilyen verssel csak a csatorna alá mehet. akkor neki lesz ugyanaz a napirend + 2 választás. egyik, hogy szomorúan csinálja mindezt, másik, hogy elgondolkodik rajta hogy mi lehetne ha mondjuk a ezt a szót kicserélné erre, vagy ne  eröltesse túl a dolgot vagy ilyesmi. hátha attól jobb lesz. misi két részre oszlik egy sose lehet költő ember és egy nagy költő. egész a szempontok és szemszögeken múlik. szóval igy N óra E rnő M isi  lehet beazonosítani hogy mi mit jelent. kudarc ha más azt mondja hogy jó, de szerinted nem, de tudod hogy mi lehet jo benne a másiknak. akkor azt kiemelni, és megformázni és rájönni hogy hoppá neki volt igaza

 van akinek öblítő illata van
van akinek saját,
létezik az igazi, meghúzott határ
a padlóról is félszemmel ha feláll,

zakatol az agya akkor még furcsább.
pamacsokat szétszed... és fújkál

ma délután aluttam, és azt álmodtam, hogy egy piramis tetjén olvasok egy verset a világnak. (szép kis álom) és miután felébredtem emlékeztem a versből 2 versszakra. aztán kibővítettem, olyan nem nekem valo lett, de ilyennek is kell lennie. nem vagyok berögzött, nem vagyok berögzött. :D a vers valahogy igy néz ki: 

Rád

gondolok ha ébredsz,
ha fázol,
gondolok ha nézel,
ha távol.

gondolok ha hiányolsz,
ha szegény vagy
gondolok ha kirámolsz,
ha tele van

gondolok ha búslakodsz,
ha kicsit
gondolok ha úgy dalolsz 
ha nincs mit

gondolok ha otthon vagy,
ha nem lehet,
gondolok ha torkodban,
ha hang rezeg

gondolok ha gondolsz,
ha mégjobban
mikor látod igazán,
amire én gondoltam.

első és utolsó versszak amire emlékeztem. ebből egy számot összeállitani milyen fura lehet. valamikor majd egyszer meg kellene próbálni.  de ebbpl szerelmes szám lenne, vagy hiányérzetes, vagy barátos, vagy univerzális. kinek melyik tetszik annak az lesz.

 gondolok ha virrad onnan a mocsártól,
 gondolok ha tiszta a levegő a mohától

 gondolok ha madár halakan csiripel,
 gondolok ha halál rettegve irigyel

 gondolok ha búslakodsz ha kicsit,
 gondolok ha úgy dalolsz hogy nincs mit

 gondolok ha otthon vagy ha nem lehet,
 gondolok ha torkodban a hang rezeg

 gondolok ha fáj ha fáj
 te folyó megállj megállj
 vízesés lesz belőled,
 napsütés jön felöled,
 de jöhet.. felőled

 gondolok ha öröm a tavasz,
 gondolok ha söpröd a talajt

 gondolok ha ablakban van muskátli,
 gondolok ha paplan van, ha nyugágy is

 gondolok ha gondolsz ha még jobban
 mikor látod igazán amire én gondoltam

végleges verzió

ma gondolkodtam, hogy hova tüntek azok a fura misztikus érzések? amikor csillagokat néztem, hogy biztos ott nyugalom van. este kinézve ablakon az álmodozások, hogy egy szerelem amivel a végtelenbe mehetek, ahol nincs semmi, csak ő meg én. az a hosszú végtelen. ilyen érzések jöttek elő pl darren  shan - koyasan ovlasása közben. egy történet hogy a temetőbe nem mer átmenni a föszereplő mert ott szellemek vannak. de csak éjjel jönnek elö de mégsem mer. végül muszáj neki. nagyon röviden tömören. ezt régebben olvastam. képes voltam ablak elött szobrozni este hogy hátha Ő eljön hozzám és meglátom. de hiába éltem az ilyen diliknek. amikor majd csillagok adnak választ mindenre, mikor a holdon akarok élni, mikor olyan szédítő volt a távolság. szóval elmúlt. ez most a komolyodás jele, vagy az a nyugalom amit csináltunk ketten, Ő meg én, annak a hatása, vagy csak ugy "kiment a divatból". 

ma volt suliba randótiról egy külön irodalomóra. nekem tetszett, igazán csak az élete volt, de az is izgalmas volt. de végig az ment bennem. ez mitöl több mint bérczesi vagy kardos. ez mitöl több mint bérczesi vagy kardos. ez mitől több, mint...  végén rájöttem: semmivel. csak másabb. ö régebben élt, és régiesek a versek. kardosék most élnek, és még a versekhez zenét is csinálnak, mégis jobban elismertek voltak a régiek. pedig ők azok akik nem divatból csinálják. mindegy fura egy világ. elmondta az ottani ember, hogy ök nagyon sokáig rosszul tanulták radnóti életét, mert nem is ugy volt hanem.. még1 ok hogy mi a francér kell nekünk egy másik ember életét tanulni. ezzel csak megutáljuk, ezzel semmit nem érünk el, csak a müveire kellene koncentrálni, és arra sem így.. fura egy világ fura emberekkel akik furán panaszkodnak. 

de ezt muszáj. ma 11től éjfélig kaukázus akusztik koncert volt a rádióban. nem a híres számaikat játszották inkább az elgondolkodtatóbb, sosemhallott, fura hangulatú számokat válaszották össze. lángostejföl, amszerdam, autósmozi, ezek a számok ami miatt  velem egykorúak nagyrésze nem jönne a koncertre, ha csak ezek lennének. kell oda szalai éva és tartós béke. (tartós béke akusztikon is volt.)  igaz az a legbulizósabb szám, de 14év után 15elött miért az a legfontosabb? vagyis az nem is baj, de miért csak az a fontos? annyi szöveg, annyi müvészi alkotás közül pont a "legbutább" kell nekünk. mert mi is a sok közül a legbutábbak vagyunk? neem, ez is túl nagy általánosítás, minthogy a fiatalalok nagyrésze szomorú. a lófaszt már elnézést. de akkor gondolkodjunk.. miért kell pop szám álltalában a fiataloknak, hát igen a rádió miatt. mit hall ? szalai évát, mit hall? tartós békét, mit hall? szalai évát. kardos mondta hogy 60 számuk van. 2vel azonosítják őket. akkor minekirták a többi 58at? ma megmutatták hogy ezeknek is van legalább olyan hatások mint annak a kettőnek. és persze végül de nem utoljára, a sok hülye üresfejű, aki pasizni/csajozni megy koncertre és a szövege, a tudatáig, csak ezeknek a számoknak jut. de kaukázus igy egybe kaukázus. még kicsit beszélnék a mindenféle emberek istene címü számról, nagyon átdolgozták, nekem mindig is tetszett ha egy számnak a refréneknél csak a dallam marad a szöveg változik, itt is nagyon jó lett. szövege:

"mi a kint vagy mi a bent?
ki szerint nincs egyik sem,
mi a kicsi mi a túl nagy?
s mi rámondtad azt hogy abbahagytad
amikor nem lehet
azt abbahagyni nem lehet
és elkezdeni sem lehet
ebbe benne kell lenni
csak úgy lehet:

húzza fel a két szemét,
az égbe fel megyünk ma még,
ha túl kicsi a nagyszoba,
az ébredésed otthona

mindenféle emberek istene figyeljen"

a többi nem változott, elég elgondolkodtató. enem a blog is elgondolkodatatott nemrég, hogy most ez személyes, vagy publikus. vagy személyesen publikus. nem szeretném ha mindenki tudna rólam mindent, de mégis szeretném ha az oldalt sokan olvasnák, mert az azt jelenti hogy amit irok van értelme stb. ez olyan "igen de mégse" érzés. 

szenvedélyes karier. szenvedélyesen szeretni valamit, amiért mindent megteszünk hogy sikerüljön. az tiszetsséges-e. ha phelps az élete árán is, de meg akarja nyerni az olimpiát. ez csalás, tisztesség, vagy szenvedély. mindig csodáltam azokat akik annyira odavoltak azért amit szerettek. Puskás mikor elhízott, és elment reálba, képes volt 40 fokba nylonkabátba futni hogy kitartson, hogy lefogyjon hogy mindent megtesz álma teljesítéséért. ilyenkor jön hogy hol a határ? kisebbként naivan mondtam hogy nincs határ amit el akarunk érni minden meg kell tenni. msot azt mondom hogy van egy pont amikor ki kell szállni, /80évesen majd azt fogom mondani, hogy a határ pont a lehetőség után helyezkedik el./ na jo ez csak hülyeség. szóval van egy pont. igen az a pont amikor annyira akarjuk hogy csalni próbálunk. csalni droggal. amikor droggal vagy gyorsabb futó, gyorsabb úszó. akkor vagy másikat is bele kell vinni hogy felvegye veled a versenyt, vagy te leszel a legjobb. hátteret alig látják. alig páran. megéri-e az életet áldozni karriernek. van akinek igen. de aki rááldozza az önző. és túl sokat kockáztat. mások kockáztassanak ekkorát? de ha a határt átlépve jön felénk a szakadék. vagy mi megyünk bele. nem lehet eldönteni. de a határnál lehet látni azt a homályt ami mögött szakadék van. pedig szép kis felhők látszanak felette. mindenki azt célozza. ha kifogytak az ötletből akkor új nézetet kell vallani, nem szembe a régivel, hanem a régi mellé..

Kaukázus

Eleje: Olaszországi nyaraláson, ismerősömnek mp3-ján volt a teszkó és szalai éva. Teszkót hallgattam elöször, azóta sem tetszik, viszont tesóm mondja, hogy mennyire jo ez a szalai éva. Épp este volt, sétáltam jopár kört a kempingben, próbálkoztam beszélni egy olasz csajjal, de nem jött össze... Aztán nekiálltam zenét hallgatni. És ez a szalai éva nagyon megtetszett! visszajöttünk, és két szám ami a gépen volt, a szalai éva és a jó a rossz és a kreativ, ezeket hallgattam. Szalai éva kezd unalmas lenni, apu nyaralásán a jo a rossz és a kreativ volt a menő. és igy lassan de biztosan elkezdtem hallgatni.
Koncert: Első koncert págiszban volt, tartós béke, szalai éva, és egy-két szám volt amit ismertem. Azok nagyon jók voltak, de amiket nem ismertem azt nem tudtam énekelni ezért azokon a részeken csak figyeltem. Összessségébe nagyon jo koncert volt!!
Lemezbemutató: Volt ott egy laptop, amiröl az új zenéket lehetett elkérni. Pingvin, Dualizmus, Mindenféle emberek istene, Közös költség és a Sehol senki számot. Lemezbemutató két és fél óra volt. Elötte Zselenszky volt, amit késöbb tudtam csak megismerni. Aztán jött kaukázus. Gyűrűzött madárt lejátszották cdröl, amig összerakták a szereléseket, aztán kezdték a teszkóval. Egyedül a pingvinre emlékszem az új számok közül. Az nagyon nagyon jo volt. Szalai éva, tartós béke megint ezek voltak a legjobbak. Ami nagyon bennem maradt még a Jó a rossz és a kreativ. Az utolsó szám.
                                                                                                       
Viszont ez mind a formai rajongás. Az ilyen élénybeszámoló semmit nem ér, semmi értelme. ezeket magamnak tudom, másokat meg miért érdekelne? Sokkal inkább egy összeállítás kellene. hogy mit miért hogy van? (szerintem nem túl célszerű bemásolni dalszövegeket, mert sok hely eltelne vele)

Kaukázus szereti bírálni a gazdag embereket. Legjobb erre a Lift cimü szám. Azokról szól, akik "a szönyegbe süppednek egy sokadik lábon", akiknek a vagyonnuk nem túl korrekt úton fejlödött.
"nem hogy kiborulsz, de inkább leborulsz
a pénzpiramisok előtt, azt én kiáltom" - Lift

Ez a téma az egyik fő témája az együttesnek, a másik a környezet tudatosság. Erre van például a Tartós béke. Nagyon dallamos, jó szám, a szövege arról szol hogy kellene változtatni a dolgainkon "mielött bekrakkol a klíma". Ők azok akik nem csak mondják, hanem néha-néha példát is mutatnak.
"Pörögni egyet a felfordulásba', és izgulni, ne legyek bálna Japánban.
A fuldokló autó még dudál, menne még, de nincsen már tovább." - Tartós béke

Parázs nekem egy depressziós magábafordulós hangulatot mutat, egy embert aki okokat keres és aki beleőrül a magányba.
"éppenség van nálam néhány tudathasadás
de tegyük fel nem mondom szerintem ki a hibás" - Parázs

Következő Gyűrűzött madár, ami egy népdal "utánzat". A magyar népdal a magyar zenészek "nyersanyaga". Akkor amikor és arra amire bárki felhasználhatja mert ez a miénk. Van a zenébe hegedű, a szöveg teljesen mintha egy népdal lenne, Kardos nagyon jól megoldotta.
"az én szívem olyan nagy ablak
kilátásom benne csak Te vagy
az én szívem olyan nagy folyó
keresztbe elfér rajta egy csatahajó" - Gyűrűzött madár

Aztán jöjjön az Autósmozi. A gitár alatta nagyon nagyon e gyszerű, inkább a gépi zenére fokuszál mint a rendes gitárra. Szövege Amerikát kritizálja nagyon irónikusan és elég keményen. "Amerika nem hazudik, csak nem tud magáról".
"Tojásból kell nézni, vagy rögtön már a tyúkból?
Ki is kell e venni vagy csak be kell tenni újból?" - Autósmozi

Ami legjobban megfogott, lehet az akutalitása miatt, az Agyhalál. Egy szerelemről szóló szám kaukázus formában. A refrén "ne mondd, hogy.." annyira jó rímek vannak benne és annyira odaillik. Némelyik helyen elég sok igazság van: "Ne mondd hogy minden attól szép, a szerelem szíveket tép szét" inkább hangulat mint konkrét szituáció lenne.
"Ne mondd, hogy előre tudtad már, hogy töled áll be az agyhalál" - Agyhalál

Hát tudom ezek a számok bemutatása nem valami részletes, de kaukázus oldalait próbálja ábrázolni. Népdaltól a gépi zene, hegedűtől a gitár. Nagyon élvezhető. Ezeket a számokat inkább hallgatni kell. Persze ezek az én elgondolásaim a számokról. A dalszöveg azért dalszöveg, hogy amikor hallgatjuk akkor amit a számról érzünk, vagy ahogy gondoljuk, az a meghatározó és nem azt találgatni hogy az énekes mikor irta mire gondolhatott. A zene rólad szól. Külön rólam. És persze rola is. De mindenkiröl külön-külön. Ha senki nem foglalkozik veled, a zene az mindig ottvan. Mint egy képzeletbeli barát. Vagy mint egy plüssmaci. csak más megközelítésből..
 

hogy ki vagyok én az teljesen mindegy. lehet hogy hosszú szöke hajú vagyok, úgynevezett "szőke herceg" , de azis lehet hogy úgy nézek ki mint quasimodó. a külső annyira nem számít, hogy azt senki nem képes felfogni, köztük énsem. egy képet se fogok magamról feltenni, a nevem is mindegy. mert minek? attól bárki is okosabb lesz, bárki megnyugszik ha tudja hogy nem kopasz vagyok. vagy bárki megnyugszik ha tudja a nevem, és iwiwen megkereshet? és hogy hol lakom az meg már végképp mindegy. és hogy magyar vagyok-e? kitudja. aki igy is rámismer azt tudom hogy ő igazán ismer. leszek inkább gondolkodó quasimódó, mint szépségkirálynő. fiu vagyok? vagy lány? majd kiderül.

mint kaukázus blogja totál igy néz ki. kaukázus. hétvégén kaukázus koncert. jön virág, remélem evi és én. elvileg jo lesz. na mit akartam még.. ja igen verseket amiket irok:

  - elején érthetetlen, nagyon a rímekre mentem
  - aztán hülyeség, és még értelme sincs, se rímek, komolyatanok.
  - aztán jött egy világvégés érzésű, fura stílusú vers. de müvészileg gyenge
  - aztán jött, hogy figyeljek a rímekre, akkor az értelme megint elkezdett csökkenni
  - aztán most, talán azt tudom mondani hogy fura stilus, egyedi, rímek néhol jók, az értelem még mindig kárát látja a rímeknek, de már nem nagyon.

szóval, az a pici lyuk ahonnan indultam, kezd egyre csak felfele tőrni. nem is baj. valahogy sikerült megtalálni az elvárást és a tudás vonalát, ami mindkettőbe beletartozik. szeretnék egyszer jó magasra jutni, de senkit nem lenézni. szeretném ha elismernének, szeretném ha nem szánalomból ismernének el, hanem amit alakitottam amiatt. tudom ehhez nagyon sok kitartás kell, de inkább zene mint verssel akarok. zene megin egy külön téma. nem tudom hogy megy-e nem tudok magamról dönteni. hangomon mindenképp kell fejleszteni, de lehet hogy annyira nem is rossz mint gondolom, mert a mikrofon miatt. élöbe mintha más lenne. de szerencsére ha nagyon magamalatt vagyok zenébe, szépen visszalépek, aztán újra nekipróbálkozok. egy biztos pont, ami megnyugtat és ezáltal könnyebb lesz zenélni. versemet zsé megdicsérte, aki kaukázus forumán szokott irogatni, akivel van közös versem is. nem tartom tehetségesnek, de hogy egy huszonpáréves valaki ezt mondja nekem 14évesen az nagyon nagyon jo. de nem hiszek neki. senkinek nem hiszek aki jonak tartja. mert hiába tudnék irni, mégis a cél amit be akarok teljesiteni az nem most van majd csak késöbb lesz, addig meg jo nem lesz, addig senki ne élvezze őket, senki nem élvezi. csak mondja. vagy nem. multkor kitaláltam, egy szép kis világot magamnak. hogy legyen ovális. ami felvan állítva.alapja a mostani zeném. nem nagy szó, szar szerintem, de nem is az a lényege. annyi a lényege hogy nem hasonlitani, csak magamnak irni, zenélni. és ahogy megy feljebb fejlődök, még tovább és a két  vonalon haladok. közé pedig az igazi életet bele tudom tölteni, nagyon szép életet akarok. aztán amikor elfogy az ötlet, akkor is zenélnék még tovább, de nem lehet nem megy. de akkor is. akkor abba kellene hagyni. de nem fogom, és remélem jönnek még ötletek. és a legvégén amikor meghalok egy utolso szám, ami életemről szól, ami egy nagyon szép szám, és akkor kiadni. ha híres leszek. szerintem jo ha ide másolok egy-két versemet. még sokat kell javitani néhol, de majd megoldódik. jövöbeli én majd kivánics leszek mitgondolsz. :) inkább dalszöveg lesz:
 

bezárva, kiáltva, 
ébredve, szégyenbe,
haldokolva az életbe

nincs élet bolyongás
nincs remény folytatás
nem kaptok több biztatást

ezek elfelejtettek élni,
miért? miért csak nézik?
ezt játszuk újra meg újra
tudja ő, tudja ő, mi ránk vár,
ha hallgatunk, mi várna?
szólt nekünk de hiába!

ez a dallamra ment mint a szöveg értelmére. egy depreszziós hangulat, hogy onnan hogy kell kikelni. a szöveg csak a rossz rész, a dallam amiben érezhető hogy most ennek vége. nem tartom túl jónak. de inkább csalódás ért érte. de nem tudom miért, nem az a lényeg hogy elsőre egy tartós békét csináljak. elsö számom szövege. annak tökéletes.

láthatatlan fal emberek átlátnak rajta,
te magad látod benne, a víz türébe hajtva
ébren álmodom, pedig az álmok is alszanak,
tényleg rámhagyod azt, amit rád is hagytak.
ami az:
ovális világ, tele harccal
szembenézel vele remegő arccal.

láthatatlan fal, ki látja hiába?
drogosok! drogosok! drogosok! -kiáltja!
személye nem lényeg, hatásos szemlélet,
kell neki egy vízipisztoly feltétlen.

jövőbe nézni az egyetlen út jövőt csinálni,
mindenki csodának fogja ezt is kitalálni,
ez is jövő ez is csoda?
ez a jövő dehogy csoda!

láthatatlan fal, te is átlátsz rajta,
irányítóból lettél tagja, és most néz a falka
így nem tudsz élni,
igy nem tudsz, csak félig
én, te, meg te
skizofrén testben

Ezt a verset bérczesi robi ,hiperkarma énekese volt, na ö alapján csináltam. ő tud valamit amit mi nem. a láthatalan falat. ha meghal lesz másik aki tudja ezt a képességet. "kell neki vizipisztoly", egy müvész ha nem gyerekes akkor nem müvész. drogtól ez a fal láthatatlan lesz neki is. igy nem tud élni. következő vers ennek a folytatása, vagy iylesmi. egy más megközelítés. az ö skizofréniájáról inkább, egy álmom hogy megtapasztaljam, hogy én ne legyek felszines soha, hanem különleges és egyedi.
 

kétlelkű álmom

én te meg te
nézz nézzél meg
az  vagyok ami én
te vagyok, a tiéd

bennem élsz,
megmozdulok félsz
és én benned,
érzem a lelked

ő lát a szemedből
ő, a felkelő
hallja a hangokat?
még egy titkot tartogat.

zárva vagy te
árva vagy nem?
itt a közös ülésben
ketten törökülésben

én te meg te
skizofrén teste
tiéd, enyém,
kinéz, benéz

pozitiv negativ
akaratod relatív
én vagyok az átok,
nektek nagy a szátok

mint ha párom,
és alig várom,
az élet forgása,
szédít korbáccsal

csak engem, és téged
te kínzol, én nézem,
a világon kívül,
szédülünk, minden kiderül...

milyen lehet ha nem csak te gondolkodsz, ha nem csak te beszélsz, ha nincs külön tested. érezni akarom ezt az érzést, ami borzasztó lehet, de mégis fura. de igy nem akarok élni.

pár mondat tőle:
 

"költészetnek tartják a kétszáz ével ezelőtti nyelvjárást?" 

"nem csak egyek vagyunk, de tök egyformák, emberek. nyilván aki tiltakozik az nem müvész, nem semmiképp. tök egyformák vagyunk, mint a galambok. akkor jöttem rá mikor leszállt az ablakomba két galamb, és észrevettem hogy mindig ugyanaz a két galamb száll le."

"én ha müvészeti alkotást csinálnék, az nevetséges lenne"

"megmondom, minden hangot és minden betüt én irtam. és akkor mivan? én az egész lemezt hallom, elmegyek a jövőbe, leemelem a polcról, megnézem a borítóját, addig hallgatom amíg megnem hallom. mintha egy rajongóm a jövőből elpostázná nekem. és amilyen nevetségesen hangzik, annyira müködik"

"az utolsó csapda az amikor kenegetik az embert. nyugodj meg! te különb vagy. nem! senki nem különb. azt mondják nekem gyerekkorom óta, hogy te megtehetsz olyat amit más nem. nem-nem egyformák vagyunk tudom. nem csak egyek hanem egyformák is. mint a galambok vagy a hangyák"

"soha többet nem találkozunk holnap, mert mátol kezdve nálam minden nap ma van, úgyhogy holnap is ma lesz. mostantól kezdve minden msot van, mától kezdve minden nap van."

 "sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
virággal vártak és mondták hogy gyõztünk
de csak a lesütött szemüket
a földre szegezet ttekintetüket lestük
és láttuk nem akad senki köztük
egy olyan aki komolyan merné venni
hogy a vérében van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni
pedig a vérében van tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegen mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk"  - egy ilyen szám az egyik álmom. ami nem ilyen hangzású, hanem ilyen egyedi