extra változat:)
mély sötét, tekintet relytelmes
valamit rejteget elöttetek
Nap fényét éjszaka cipelem,
vártam hogy jöjjön már a kikelet,
szomorú vagyok mert annak látszom
hitetlennek hisznek, és mindenki rámszól
nincs szó, ami saját lenne
hangtalan szavak, összefüggések benne
havas tájon a szürke párduc,
szólogat hozzám és véleményt árul
körbevesznek eröszakolnak,
meghökkenve eltorzulnak,
nem állat, nem is ember,
ellenállni senki nem mer
irányítóból lettél a tagja, és most néz a falka
így nem tudsz élni,
igy nem tudsz, csak félig
én, te, meg te
skizofrén testben
felszabaditások ideje (este) alig várom
minden nap folytatom a kitalált világom,
beleélem magam, elszállok, leesek általa
de elötte még a barna szemem bárcsak zöldre váltana
meghaltam egy perce, rég volt mikor éltem
változások jönnek és mennek ahogy ígérte
ki akarok törni, vele együtt változni,
ő kell és más senki,
mert értem akar áldozni.
kitörtem végre
itthagytam tényleg
barna szemmel,
boldogan vesztek
ettöl független. reménység meghittség, merészség, kitartás, mind olyan érzés amiért tenni kell hogy kialakuljon. és ezek mind jó tulajdonságok. a meghittség. este sokkal jobban elöjön. de mitől és miért fogalmam sincs, este van a felszabaditások ideje, meghitt dolgok akkor jönnek elő. vagy mindenki az utolso pillanatra vár?
