werol

 éljenek a bárok, éljenek
és tévesszenek meg,
tévesszenek az életért, tévesszenek haza,
értékelni kell majd azt amit elénk tesznek oda.
lesz ott minden, ami vele kapcsolatos,
pénz és áram.
az áram folyik, terhére van ez másoknak,
az áram folyik, a tehének krákognak,
feljebb tolják a létrát,
személyes kultuszként őrzik a gyertyát.
nem szabad elfújni, mert sötét lesz. 
sötétben nincs kultusz, mert a nap ami hatalmassá teszi
a fény, nem is a nap.

kezdik azt hinni hogy értelmes improvizáció
pedig az egésznek az alapja motiváció

tehén ének-zenéből lehet egyszer egy fény,
amivel, és amire kultuszt építenek mások,
remélem nem, a földbe annál inkább leások.
kéz a kézben ketten kell lenni, ketten vagy sehogy,
többen vagy ezren, de egyedül nehogy.

felvételt hallgatni, ugyanazt jelenti mint üzenni
telefonon beszélni, ezt csak az emberek érthetik
fonalat nem engedi el,
fonalat elszakitani kell,
fonalat teker a fejére
megfojtva nincs értelme.

homály remélem mindent lefeled,
és akkor melegít is, télen.
vagy viszünk plédet,
zenélünk és élünk
de nem üzenünk.
nem, azt nem szabad
ott várjuk a jézuskát,
de tétlenül nem maradunk.
nem várjuk ahogy forog a föld,
vele szembe kell forogni.
egyszer hazaérünk.