a mosolyom odáig tart
az embereken át hidal
csak más csak más csak ő meg ő
szívörömöket teremt ő
jajj, a híd is mosolyra ferdül
az ember önmaga fölé kerül
nézd, a híd is mosolyra ferdül
az extázisban alámerül
mélytengeri búvár sem hozna fel
de tudom azt, hogy soha nem is kell
lelkiszemem dagadtan néz most rá
ásó kapa nagyharang és halál
domb
2009.09.18. 17:16
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bowman.blog.hu/api/trackback/id/tr511391060
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.