werol

minden valóság lesz, ami elhiszünk. hogy az lehet
hisz az ember nem egy ócska gépezet,
inkább tűzrakó, jelentkezek, kérdezek
ha lángra lobban. én is benne éghetek?

művész ember lesz, akit elhiszünk. hogy az lehet
sokan mondják kincset ér a két keze
tűzrakó mester, jelentkezik, kérdezget,
ha ő megszólal. hallhatunk még lépteket

művész ember lesz, aki érti azt. az éneket.
elmén viszont ki jött már a gyötrelem
agylakó zseniként régóta éreztem:
ha egyszer lángra lobban,
jóformán ég veled.

hallgató hallgatólagos természet
ügyvéd helyett tenyészet
hajó halad
az ott szalad,
hagyják nézni, dehogy kérik
magaddal maradsz szomszédod szomszédja hajrá igen
itt ez a tied?
körülöttem mennék az tetemet feltép
ki lesz újra hozzuk vissza
árulja el honnan tudja
honnan van gépe
miért nincsen féke?
temetői sírhely tehetséges kincset
tesznek oda használt korban
megújúlnak újókorban
elvetemült létra
esik eső néha
helyzetenként máshol jár
mindenképpen új a táj
loholó paradicsom
utána fut a nyúl
képzeleti helyekként elvége oda húz 
az a mindenképp emlék
eléd ne tennék
vigyázni kéne hogyhogy nem, még nem?
ki tesz holnap oda 
mi jelent a csoda?
vak szemmel látszik helyzetenként másik
deszkapallón sáros lábnyom
épp a hajót konstatálom
hajótörött tengerészek
szeretném 
ha szeretnének.

nem érdek tényleg
őrültnek néznek
hangyáktól félek
szorgalmas lények
mondhatom? még ne
rosszak a pénzek
mindenkit tépnek
ellettek téve
hibátlan évek
testvéri erkély
eléd ne tennék
tetőfedő ácsok
hajók és kovácsok