ha sikerül befejezni a számot, amit épp csinálok, akkor valahogy igy fog kinézni a szövege. egy vonat dudájval és órával indul az egész baleset. elindul a vonat, és hiába dudál nem tud megálni, és csak a viszhang amit hall. akkor jön egy új világ, egy átmentet miután az ördög vagy sátán vagy valami elnem mondja az első verszakot. aztán visszamegyünk az időbe kicsit. amikor a páciensünket, nyomasztó filozofiai dolgok jönnek az eszébe. mert hogy mindennek megvan elöre a jele. elöre megérezte, de mit tudna csinálni?semmit . végén pedig a másik döltbetüs versszak. talán sikerül ugy megvalósitani ahogy akarom talán nem, de majd a héten kiderül. ha nem sikerül akkor majd késöbb jo kis ötlet lesz, hogy ezt vegyem alapnak. de mindegy, ez sikerülni fog. nem tudom hogy, de azért kommunikativvá teszem a zenémet.remélem.
komlaudante komlaud espa,
komlaudante komlaud espa,
hozhatunk ide hozhatjuk őket,
komlaudante komlaud espa
az idő az nagy baj, felfoghatatlan agybaj,
keze pénz, szeme kék, de megfogja,
kiönt a szeme, dagály van,
idegen sorsok halála,
belefullad a szemébe.
várja, tekeri a végére
jég az nagybaj, felfoghatatlan agybaj,
nem lesz meleg, ott a helye, de ráhajt,
nem törik, megcsúszik,
élete kishala elúszik,
most elöle rohan,
ez a pánik roham.
vég az nagybaj, felfoghatatlan agybaj,
nincs élet, se végzet, de kérnél,
néznek téged a sivatagi tv-n
te vagy a róka a sivatagba,
te vagy a füst a madár lakban
te vagy álmos a vezér
te vagy már most az enyém.
komlaudin komlauden,
természetes, tetszöleges,
itt marad, örökre!!!
