na holnap balaton, egy kis idöre nem irok. párnap.
Skizofrén vagyok (csendes tombolás)
az vagyok, ami én,
te vagyok, a tiéd,
én meg te,
nézzél meg.
te már csak bennem élsz,
egy rács ez, nem fedél,
fény meg hely,
fényképnek.
az utca népe elöttünk siklik,
bújunk előlük - ez nekünk tetszik.
kiégett busznál, közös ülésben,
mi ketten ülünk, törökülésben. zárva ti hagytátok,
én töröm a láncot,
lét meg tett,
érints meg.
mennyien lehetünk?
mert sok hely kell nekünk,
ő meg már,
ponthatár.
város ablakán, testek lógnak,
kemény haraggal, felfele tolnak.
mikor végre te, ő, meg én,
feltoljuk a csatorna fedelét.
kegyes élet, vakon látszik
hello édes - ez a másik,
hogyérzed magad? - kérdezi a vak
- mi nem így éltünk, a világ alatt
kegyes élet, vakon látszik
hello édes - ez a másik,
hogyérzed magad? - kérdezi a vak
- mi nem így éltünk, a világ alatt
leültet minket a hatalom hangja,
miközben mások úszni akarnak,
ezért vagyunk mások, mások mint ők,
mi zsiráfok, ők szeretők.
kegyes élet, vakon látszik
hello édes - ez a másik,
és a nyakad? - mondja a vak
- mi így élünk a világ alatt
felvidít minket a hatalom hangja
miközben mások sírva fakadnak
ezért vagyunk mások, mások mint ők
mi zsiráfok, ők szeretők
egy skizofrén ember aki kijön a szarból a végén. a "csatornában" levő városból. a saját világából
