werol

a nagy konkurencia. beléptem a korba amikor eljött az ideje hogy tegyünk valamit az asztalra.  hogy elkezdjünk egy befejezhető utat. tehát nem vagyok egyedül ha azt mondom hogy 15évesen irtam egy számot. hát akkor mivan? ha azt mondom hogy 15 évesen irtam egy verset, -nincs semmi.  mert sokan csinálják. fognak egy gitárt, és eljátszák a szöveget amihez összevágták a dallamot más számokból, elején ez igy megy. késöbb jön csak a saját dallam. 
félni kell a konkurenciától? 
igen, hogyHA azt gondolom hogy a közönségé a zene, és nekik szól.
de nem akarok másokat lenyügözni a számokkal, én magamat akarom lenyügözni, és mások ha egyet értenek velem az jólesik. mennyivel izgalmasabb egy személyes atmoszférába belesni, mint a saját tányérodból enni, hogy mennyivel jobb más ötleteit belülről látni, mint hogy elénk tegyék azt amit hallani akarunk. ezzel persze továbbgondolva a logika azért is irhatunk magunknak számot, hogy a közönségnek tetszen. és a kör mindig de mindig bezárul. szóval ez nem konkurencia, nem ellenség, de sokaknak az, pedig csak egy csapattárs. aki segithet tolni a szekeret. többen mégis könnyebb. de amikor ott van az a bizonyos asztal leltár, akkor ha több van az asztalon mások által, akkor több embert ér a jutalom, nem egyéni... és a kör mindig de mindig bezárul...

folytatódik:
Duna-parti ház (nagyfőnök)

Mindenki él, senki nem mozog
mindenki vitt, és senki nem hozott,
néha a kemény érzések,
Hatalmától én elvérzek,
kirohan belölem, egyenesen feléd,
szabadságot akar, akar a fenét,
behúzott függöny, ez az én trükköm,
manipulált hintaszék, ráülök mindenképp
mi leülünk ti néztek
csak engem, ez éget,
én kínzom a népet
az álcán kivül,
szédülünk, minden kiderül,
a kötél végig a nyakamon volt,
az összes gondolatom a szarba tolt,
azok az arcok mind tönkre tesznek
keresem a helyet ahol megölelhetlek,
ez az az átok
én mind rátok várok,
helyeselek én
pedig rossz az egész
végül a rádióból is ez szól:
velünk...........idő
velünk...........hely
velünk...........ég
de.................kell....

és a kör mindig de mindig bezárul,
és a hurok rászorul.