egy átlagos nap
az utak sírrá váltak
a nyomok elmosódtak
a hideg éjszakában
aki fázik túl gyenge
senki sem tartja számon őket
senki sem látta őket
egyedül és elveszve
elhagyottan születtek
az első sikolyuk elfagyott
az elfelejtett gyerekek
nevük ismeretlen
végtelen menekülésük
száműzte a világból őket
látnak, éreznek, értenek pont ugyanúgy mint mi
nevetnek és sírnak élni akarnak, pont úgy mint mi
tokio hotel - vergessene kinder
2009.10.08. 21:36
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bowman.blog.hu/api/trackback/id/tr901437488
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.