ma délután aluttam, és azt álmodtam, hogy egy piramis tetjén olvasok egy verset a világnak. (szép kis álom) és miután felébredtem emlékeztem a versből 2 versszakra. aztán kibővítettem, olyan nem nekem valo lett, de ilyennek is kell lennie. nem vagyok berögzött, nem vagyok berögzött. :D a vers valahogy igy néz ki:
Rád
gondolok ha ébredsz,
ha fázol,
gondolok ha nézel,
ha távol.
gondolok ha hiányolsz,
ha szegény vagy
gondolok ha kirámolsz,
ha tele van
gondolok ha búslakodsz,
ha kicsit
gondolok ha úgy dalolsz
ha nincs mit
gondolok ha otthon vagy,
ha nem lehet,
gondolok ha torkodban,
ha hang rezeg
gondolok ha gondolsz,
ha mégjobban
mikor látod igazán,
amire én gondoltam.
első és utolsó versszak amire emlékeztem. ebből egy számot összeállitani milyen fura lehet. valamikor majd egyszer meg kellene próbálni. de ebbpl szerelmes szám lenne, vagy hiányérzetes, vagy barátos, vagy univerzális. kinek melyik tetszik annak az lesz.
gondolok ha virrad onnan a mocsártól,
gondolok ha tiszta a levegő a mohától
gondolok ha madár halakan csiripel,
gondolok ha halál rettegve irigyel
gondolok ha búslakodsz ha kicsit,
gondolok ha úgy dalolsz hogy nincs mit
gondolok ha otthon vagy ha nem lehet,
gondolok ha torkodban a hang rezeg
gondolok ha fáj ha fáj
te folyó megállj megállj
vízesés lesz belőled,
napsütés jön felöled,
de jöhet.. felőled
gondolok ha öröm a tavasz,
gondolok ha söpröd a talajt
gondolok ha ablakban van muskátli,
gondolok ha paplan van, ha nyugágy is
gondolok ha gondolsz ha még jobban
mikor látod igazán amire én gondoltam
végleges verzió
