és tényleg... a földön mindig minden ki van osztva. kinek mennyi pénz, kinek mennyi ész, kinek mennyi hatalom, kinek mennyi jutalom, kinek mennyi emlék, kinek mennyi fénykép. de egy egész van elosztva "kinek mennyi"-re. mint a libikóka. az élet is, egyszer fenn aztán lenn. akkor az öröm és a bánat is egy egészből áll. az egész el van osztva köztünk. de az ugy müködhet ha az örömböl sokkal több van mint a bánatból. de igazán a bánat sem bánat ha tudjuk hogy másnak nem árthat ha más elé furakodunk a bánatért, és ő örömöt kap helyette. akkor az emberek hogy lehetnek szomorúak? kitudja. talán mert ugy gondolják hogy a bánat végtelen. vagy talán nem is gondolják sehogy csak ugy érzik hogy minek szembeszállni a bánattal.
de a bánat sem bánat
ha tudjuk,
hogy másnak nem árthat
mindennek megvan a maga varázsa, ha értéktelen az a valami/valaki akkor minek azt feszegetni, lerágott csont, ha nincs értékem akkor lépek. én hibám, ő hibája mindkettönk hibája volt, de most tanultam az esetből. ugyanugy belestem, de felismertem és kijavitottam. kijavitottam igy mindent rendbe hoztam,
tényleg.
2009.07.26. 22:16
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bowman.blog.hu/api/trackback/id/tr671270039
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.