az élet nem rólam szól, ezért én sem szólok az életről. az közhelyes. más szemszögbe kell állitani az életet hogy ne legyen közhelyes. de most az életről szóltam. az életet túl sokszor használjuk. de igazunk is van ha egyszer minden nap találkozunk vele. viszont életből mindenkinek csak egy van. akkor hogy lehet hogy eddig nem csak egyszer volt ez leírva, miért van belöle ennyi, az életből? nézőpont kérdése. de ha más szemszögből nézzük, akkor mi lehet még az élet? talán egy vers. amit nem én irtam. ami olyan mint egy élet, ami meghitt, és amit tetszik.
Lackfi János: Billentyűk
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek
meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.
