mint kaukázus blogja totál igy néz ki. kaukázus. hétvégén kaukázus koncert. jön virág, remélem evi és én. elvileg jo lesz. na mit akartam még.. ja igen verseket amiket irok:

  - elején érthetetlen, nagyon a rímekre mentem
  - aztán hülyeség, és még értelme sincs, se rímek, komolyatanok.
  - aztán jött egy világvégés érzésű, fura stílusú vers. de müvészileg gyenge
  - aztán jött, hogy figyeljek a rímekre, akkor az értelme megint elkezdett csökkenni
  - aztán most, talán azt tudom mondani hogy fura stilus, egyedi, rímek néhol jók, az értelem még mindig kárát látja a rímeknek, de már nem nagyon.

szóval, az a pici lyuk ahonnan indultam, kezd egyre csak felfele tőrni. nem is baj. valahogy sikerült megtalálni az elvárást és a tudás vonalát, ami mindkettőbe beletartozik. szeretnék egyszer jó magasra jutni, de senkit nem lenézni. szeretném ha elismernének, szeretném ha nem szánalomból ismernének el, hanem amit alakitottam amiatt. tudom ehhez nagyon sok kitartás kell, de inkább zene mint verssel akarok. zene megin egy külön téma. nem tudom hogy megy-e nem tudok magamról dönteni. hangomon mindenképp kell fejleszteni, de lehet hogy annyira nem is rossz mint gondolom, mert a mikrofon miatt. élöbe mintha más lenne. de szerencsére ha nagyon magamalatt vagyok zenébe, szépen visszalépek, aztán újra nekipróbálkozok. egy biztos pont, ami megnyugtat és ezáltal könnyebb lesz zenélni. versemet zsé megdicsérte, aki kaukázus forumán szokott irogatni, akivel van közös versem is. nem tartom tehetségesnek, de hogy egy huszonpáréves valaki ezt mondja nekem 14évesen az nagyon nagyon jo. de nem hiszek neki. senkinek nem hiszek aki jonak tartja. mert hiába tudnék irni, mégis a cél amit be akarok teljesiteni az nem most van majd csak késöbb lesz, addig meg jo nem lesz, addig senki ne élvezze őket, senki nem élvezi. csak mondja. vagy nem. multkor kitaláltam, egy szép kis világot magamnak. hogy legyen ovális. ami felvan állítva.alapja a mostani zeném. nem nagy szó, szar szerintem, de nem is az a lényege. annyi a lényege hogy nem hasonlitani, csak magamnak irni, zenélni. és ahogy megy feljebb fejlődök, még tovább és a két  vonalon haladok. közé pedig az igazi életet bele tudom tölteni, nagyon szép életet akarok. aztán amikor elfogy az ötlet, akkor is zenélnék még tovább, de nem lehet nem megy. de akkor is. akkor abba kellene hagyni. de nem fogom, és remélem jönnek még ötletek. és a legvégén amikor meghalok egy utolso szám, ami életemről szól, ami egy nagyon szép szám, és akkor kiadni. ha híres leszek. szerintem jo ha ide másolok egy-két versemet. még sokat kell javitani néhol, de majd megoldódik. jövöbeli én majd kivánics leszek mitgondolsz. :) inkább dalszöveg lesz:
 

bezárva, kiáltva, 
ébredve, szégyenbe,
haldokolva az életbe

nincs élet bolyongás
nincs remény folytatás
nem kaptok több biztatást

ezek elfelejtettek élni,
miért? miért csak nézik?
ezt játszuk újra meg újra
tudja ő, tudja ő, mi ránk vár,
ha hallgatunk, mi várna?
szólt nekünk de hiába!

ez a dallamra ment mint a szöveg értelmére. egy depreszziós hangulat, hogy onnan hogy kell kikelni. a szöveg csak a rossz rész, a dallam amiben érezhető hogy most ennek vége. nem tartom túl jónak. de inkább csalódás ért érte. de nem tudom miért, nem az a lényeg hogy elsőre egy tartós békét csináljak. elsö számom szövege. annak tökéletes.

láthatatlan fal emberek átlátnak rajta,
te magad látod benne, a víz türébe hajtva
ébren álmodom, pedig az álmok is alszanak,
tényleg rámhagyod azt, amit rád is hagytak.
ami az:
ovális világ, tele harccal
szembenézel vele remegő arccal.

láthatatlan fal, ki látja hiába?
drogosok! drogosok! drogosok! -kiáltja!
személye nem lényeg, hatásos szemlélet,
kell neki egy vízipisztoly feltétlen.

jövőbe nézni az egyetlen út jövőt csinálni,
mindenki csodának fogja ezt is kitalálni,
ez is jövő ez is csoda?
ez a jövő dehogy csoda!

láthatatlan fal, te is átlátsz rajta,
irányítóból lettél tagja, és most néz a falka
így nem tudsz élni,
igy nem tudsz, csak félig
én, te, meg te
skizofrén testben

Ezt a verset bérczesi robi ,hiperkarma énekese volt, na ö alapján csináltam. ő tud valamit amit mi nem. a láthatalan falat. ha meghal lesz másik aki tudja ezt a képességet. "kell neki vizipisztoly", egy müvész ha nem gyerekes akkor nem müvész. drogtól ez a fal láthatatlan lesz neki is. igy nem tud élni. következő vers ennek a folytatása, vagy iylesmi. egy más megközelítés. az ö skizofréniájáról inkább, egy álmom hogy megtapasztaljam, hogy én ne legyek felszines soha, hanem különleges és egyedi.
 

kétlelkű álmom

én te meg te
nézz nézzél meg
az  vagyok ami én
te vagyok, a tiéd

bennem élsz,
megmozdulok félsz
és én benned,
érzem a lelked

ő lát a szemedből
ő, a felkelő
hallja a hangokat?
még egy titkot tartogat.

zárva vagy te
árva vagy nem?
itt a közös ülésben
ketten törökülésben

én te meg te
skizofrén teste
tiéd, enyém,
kinéz, benéz

pozitiv negativ
akaratod relatív
én vagyok az átok,
nektek nagy a szátok

mint ha párom,
és alig várom,
az élet forgása,
szédít korbáccsal

csak engem, és téged
te kínzol, én nézem,
a világon kívül,
szédülünk, minden kiderül...

milyen lehet ha nem csak te gondolkodsz, ha nem csak te beszélsz, ha nincs külön tested. érezni akarom ezt az érzést, ami borzasztó lehet, de mégis fura. de igy nem akarok élni.

pár mondat tőle:
 

"költészetnek tartják a kétszáz ével ezelőtti nyelvjárást?" 

"nem csak egyek vagyunk, de tök egyformák, emberek. nyilván aki tiltakozik az nem müvész, nem semmiképp. tök egyformák vagyunk, mint a galambok. akkor jöttem rá mikor leszállt az ablakomba két galamb, és észrevettem hogy mindig ugyanaz a két galamb száll le."

"én ha müvészeti alkotást csinálnék, az nevetséges lenne"

"megmondom, minden hangot és minden betüt én irtam. és akkor mivan? én az egész lemezt hallom, elmegyek a jövőbe, leemelem a polcról, megnézem a borítóját, addig hallgatom amíg megnem hallom. mintha egy rajongóm a jövőből elpostázná nekem. és amilyen nevetségesen hangzik, annyira müködik"

"az utolsó csapda az amikor kenegetik az embert. nyugodj meg! te különb vagy. nem! senki nem különb. azt mondják nekem gyerekkorom óta, hogy te megtehetsz olyat amit más nem. nem-nem egyformák vagyunk tudom. nem csak egyek hanem egyformák is. mint a galambok vagy a hangyák"

"soha többet nem találkozunk holnap, mert mátol kezdve nálam minden nap ma van, úgyhogy holnap is ma lesz. mostantól kezdve minden msot van, mától kezdve minden nap van."

 "sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
virággal vártak és mondták hogy gyõztünk
de csak a lesütött szemüket
a földre szegezet ttekintetüket lestük
és láttuk nem akad senki köztük
egy olyan aki komolyan merné venni
hogy a vérében van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni
pedig a vérében van tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegen mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk"  - egy ilyen szám az egyik álmom. ami nem ilyen hangzású, hanem ilyen egyedi